Sziasztok!
Tudom, ez sem mostanában volt már, de mindenképp akartam írni róla csak valahogy ez is mindig elfelejtődött. De jobb később, mint soha, szóval lássuk idén mit tartogatott számomra a születésnapom.
November 15-e úgy indult, hogy orvoshoz mentem apuval és a nagymamámmal. Ez persze egyenes út volt, ahhoz, hogy a nap ne indulhasson jól. Nem akarok bele menni, de reggel 8-kor már sírhatnékom volt és az életkedvem valahol a föld alatt tengődött. A vizsgálattal amúgy minden rendben volt, visszarendeltek egy hét múlvára, de akkor se volt gond.
A nap további részén se változott túl sokat a kedvem. Sőt... A nap végére úgy éreztem soha életemben nem akartam még annyira meghalni, mint a 16. születésnapomon...
De nem fejtegetném különösebben az okát, mert holnapig itt ülnénk.
Aztán két nap múlva Kinga valamiért előbb végzett a suliban és megbeszéltük, hogy együtt töltjük a napot. Ő találta ki a dolgokat így én semmiről sem tudtam. Mikor közölte, hogy valami sziklára akar felmászni Budapest közepén kissé ledöbbentem, de végülis jól sült el a dolog. Lőttünk pár képet, mert bár ködös volt az idő, a kilátás így is gyönyörű az Apáthy-sziklánál. Ezután egy régóta tervezett dolog következett; megnéztük A lány a vonatont. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem igazán erre számítottam. Csalódás volt kicsit. De a vége azért tetszett!
Később Nusi (eddig Bogi) is csatlakozott hozzánk, mert közös mozizás is tervbe volt véve aznapra. Mivel A lány a vonaton nem volt olyan időpontban, ami neki is jó, ezért hárman a Marfűi rém-et tekintettük meg. Bevallom őszintén először nem sok kedvem volt hozzá. De aztán a végére nagyon tetszett! Voltak benne vicces részek is.Mondjuk a mellettem ülő nőt teljesen kiakasztottam... de ez kit lep meg?!--
Persze itthon még minden sarkon dumáltunk vagy fél órát, úgyhogy szétfagytam, meg anyu felhívott, hogy egy "kedves", régi ismerősünk megint itt kóricál és vigyázzak... De összességében nagyon király nap volt!!
Aztán volt egy "meglepi bulim" is, még a szülinapom előtt. Érdekesen alakult, mert persze megint rájöttem egy s másra még előtte. Kingával találkoztunk a szokásos helyünkön és nyakunkba vettük a várost. Egy Bubble Tea társaságában sétáltunk egy nagyot, majd elvillamosoztunk a Margit-hídig, aztán célba vettük a Széll Kálmánt... Hát az este mesés látásom megcsillogtatásával indult, merthogy mikor leszálltunk a villamosról megláttam egy boltot ezzel a felírattal: Eper Rehab. Nagyon megtetszett, mondtam is, hogy most ez jól jönne (bármi legyen is..) és jót nevettem rajta. A probléma ott kezdődött, mikor Kinga rámnézett és közölte, hogy az Éker Kebab...
Pengen és Torin kívül mindenki elkésett, de ez nem okozott klönösebb meglepetést. A hely ahova mentünk a Nemdebár volt. Ez egy kutyabarát hely, ami Kinga állítása szerint, neten jól nézett ki. Háát... én nem mondom, hogy rossz volt, de még azóta se sikerült megtalálni a megfelelő jelzőt.
Vicces volt, mert egy csomóan visszamondták a részvételt, van, akinek dolga volt, van aki késett volna és nem akarta, hogy várjuk, de volt olyan is, aki csak szimplán "még sem szeretett volna jönni"... Úgyhogy a családias hangulat vitathatatlan volt. Persze született pár vállalhatatlan kép is. Aztán előkerült a torta, amit Kinga saját maga csinál nekem és malac, mondom MALAC alakja volt... Hát én olyan cukit még nem láttam/ettem.. :D A mellett, hogy jól nézett ki persze mennyei íze is volt! Sajnos azonban, mint oly sok más süti, ez sem úszta meg velünk épp bőrrel az estét. Erről majd azonban később..
A társaság nagyja 9-10 körül elment haza, így Peng, Nusi meg én amradtunk. Hosszasan beszélgettünk mindenféle érdekes témáról, aztán átromboltunk a KFC-be, mert éhesek lettünk, majd onnan hazafelé vettük az irányt. Itt követtem el azt a hibát, hogy egy pillanatra Pengre bíztam a tortát, mert a kezében a hordozó csattja kiolddott és az egész a földre borult. A kezdeti sokkból felébredve hatalmas vihhogásban törtem ki... Persze nem hagyhattuk ott a földön így arréb kotortuk... Sajnáltam nagyon, mert finom volt, de egy kis darabot azért sikerült hazamenekítenem.
Nagyjából így telt a szülinapom "meglepi" része.. Kinga ígérte, hogy jövőre annyira meglepi lesz, hogy azt sem fogom tudni, hogy szülinapom van... Hát kíváncsi leszek!:) Persze jól éreztem magam nagyon!!!
Ehhez kapcsolódóan még meg kell említenem Tori bűbáájos ajándékát. Egy borítékot nyomott a kezembe, azzal az instrukcióval, hogy otthon nézhetem meg. Persze hazaérve első dolgom volt megsasolni. Egy link volt benne a blogjára: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/nos-ennek-nem-ilyennek-kellene-lennie.html Nem bocsájtkoznék részletekbe, akit érdekel tekintse meg. Aztán pár nappal később megkaptam a kész változatot: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/szulinapi-bejegyezes.html Szóval büszkén mondhatom: #44 is DONE!!! Köszönöm mégegyszer!!!
Tudom, ez sem mostanában volt már, de mindenképp akartam írni róla csak valahogy ez is mindig elfelejtődött. De jobb később, mint soha, szóval lássuk idén mit tartogatott számomra a születésnapom.
November 15-e úgy indult, hogy orvoshoz mentem apuval és a nagymamámmal. Ez persze egyenes út volt, ahhoz, hogy a nap ne indulhasson jól. Nem akarok bele menni, de reggel 8-kor már sírhatnékom volt és az életkedvem valahol a föld alatt tengődött. A vizsgálattal amúgy minden rendben volt, visszarendeltek egy hét múlvára, de akkor se volt gond.
A nap további részén se változott túl sokat a kedvem. Sőt... A nap végére úgy éreztem soha életemben nem akartam még annyira meghalni, mint a 16. születésnapomon...
De nem fejtegetném különösebben az okát, mert holnapig itt ülnénk.
Később Nusi (eddig Bogi) is csatlakozott hozzánk, mert közös mozizás is tervbe volt véve aznapra. Mivel A lány a vonaton nem volt olyan időpontban, ami neki is jó, ezért hárman a Marfűi rém-et tekintettük meg. Bevallom őszintén először nem sok kedvem volt hozzá. De aztán a végére nagyon tetszett! Voltak benne vicces részek is.Mondjuk a mellettem ülő nőt teljesen kiakasztottam... de ez kit lep meg?!--
Persze itthon még minden sarkon dumáltunk vagy fél órát, úgyhogy szétfagytam, meg anyu felhívott, hogy egy "kedves", régi ismerősünk megint itt kóricál és vigyázzak... De összességében nagyon király nap volt!!
Aztán volt egy "meglepi bulim" is, még a szülinapom előtt. Érdekesen alakult, mert persze megint rájöttem egy s másra még előtte. Kingával találkoztunk a szokásos helyünkön és nyakunkba vettük a várost. Egy Bubble Tea társaságában sétáltunk egy nagyot, majd elvillamosoztunk a Margit-hídig, aztán célba vettük a Széll Kálmánt... Hát az este mesés látásom megcsillogtatásával indult, merthogy mikor leszálltunk a villamosról megláttam egy boltot ezzel a felírattal: Eper Rehab. Nagyon megtetszett, mondtam is, hogy most ez jól jönne (bármi legyen is..) és jót nevettem rajta. A probléma ott kezdődött, mikor Kinga rámnézett és közölte, hogy az Éker Kebab...
Pengen és Torin kívül mindenki elkésett, de ez nem okozott klönösebb meglepetést. A hely ahova mentünk a Nemdebár volt. Ez egy kutyabarát hely, ami Kinga állítása szerint, neten jól nézett ki. Háát... én nem mondom, hogy rossz volt, de még azóta se sikerült megtalálni a megfelelő jelzőt.
Vicces volt, mert egy csomóan visszamondták a részvételt, van, akinek dolga volt, van aki késett volna és nem akarta, hogy várjuk, de volt olyan is, aki csak szimplán "még sem szeretett volna jönni"... Úgyhogy a családias hangulat vitathatatlan volt. Persze született pár vállalhatatlan kép is. Aztán előkerült a torta, amit Kinga saját maga csinál nekem és malac, mondom MALAC alakja volt... Hát én olyan cukit még nem láttam/ettem.. :D A mellett, hogy jól nézett ki persze mennyei íze is volt! Sajnos azonban, mint oly sok más süti, ez sem úszta meg velünk épp bőrrel az estét. Erről majd azonban később..
A társaság nagyja 9-10 körül elment haza, így Peng, Nusi meg én amradtunk. Hosszasan beszélgettünk mindenféle érdekes témáról, aztán átromboltunk a KFC-be, mert éhesek lettünk, majd onnan hazafelé vettük az irányt. Itt követtem el azt a hibát, hogy egy pillanatra Pengre bíztam a tortát, mert a kezében a hordozó csattja kiolddott és az egész a földre borult. A kezdeti sokkból felébredve hatalmas vihhogásban törtem ki... Persze nem hagyhattuk ott a földön így arréb kotortuk... Sajnáltam nagyon, mert finom volt, de egy kis darabot azért sikerült hazamenekítenem.
Nagyjából így telt a szülinapom "meglepi" része.. Kinga ígérte, hogy jövőre annyira meglepi lesz, hogy azt sem fogom tudni, hogy szülinapom van... Hát kíváncsi leszek!:) Persze jól éreztem magam nagyon!!!
Ehhez kapcsolódóan még meg kell említenem Tori bűbáájos ajándékát. Egy borítékot nyomott a kezembe, azzal az instrukcióval, hogy otthon nézhetem meg. Persze hazaérve első dolgom volt megsasolni. Egy link volt benne a blogjára: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/nos-ennek-nem-ilyennek-kellene-lennie.html Nem bocsájtkoznék részletekbe, akit érdekel tekintse meg. Aztán pár nappal később megkaptam a kész változatot: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/szulinapi-bejegyezes.html Szóval büszkén mondhatom: #44 is DONE!!! Köszönöm mégegyszer!!!
