The Sugar Blog

Sziasztok!

  Tudom, ez sem mostanában volt már, de mindenképp akartam írni róla csak valahogy ez is mindig elfelejtődött. De jobb később, mint soha, szóval lássuk idén mit tartogatott számomra a születésnapom.

  November 15-e úgy indult, hogy orvoshoz mentem apuval és a nagymamámmal. Ez persze egyenes út volt, ahhoz, hogy a nap ne indulhasson jól. Nem akarok bele menni, de reggel 8-kor már sírhatnékom volt és az életkedvem valahol a föld alatt tengődött. A vizsgálattal amúgy minden rendben volt, visszarendeltek egy hét múlvára, de akkor se volt gond.
A nap további részén se változott túl sokat a kedvem. Sőt... A nap végére úgy éreztem soha életemben nem akartam még annyira meghalni, mint a 16. születésnapomon...
De nem fejtegetném különösebben az okát, mert holnapig itt ülnénk.


  Aztán két nap múlva Kinga valamiért előbb végzett a suliban és megbeszéltük, hogy együtt töltjük a napot. Ő találta ki a dolgokat így én semmiről sem tudtam. Mikor közölte, hogy valami sziklára akar felmászni Budapest közepén kissé ledöbbentem, de végülis jól sült el a dolog. Lőttünk pár képet, mert bár ködös volt az idő, a kilátás így is gyönyörű az Apáthy-sziklánál. Ezután egy régóta tervezett dolog következett; megnéztük A lány a vonatont. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem igazán erre számítottam. Csalódás volt kicsit. De a vége azért tetszett!
Később Nusi (eddig Bogi) is csatlakozott hozzánk, mert közös mozizás is tervbe volt véve aznapra. Mivel A lány a vonaton nem volt olyan időpontban, ami neki is jó, ezért hárman a Marfűi rém-et tekintettük meg. Bevallom őszintén először nem sok kedvem volt hozzá. De aztán a végére nagyon tetszett! Voltak benne vicces részek is.Mondjuk a mellettem ülő nőt teljesen kiakasztottam... de ez kit lep meg?!--
  Persze itthon még minden sarkon dumáltunk vagy fél órát, úgyhogy szétfagytam, meg anyu felhívott, hogy egy "kedves", régi ismerősünk megint itt kóricál és vigyázzak... De összességében nagyon király nap volt!!


  Aztán volt egy "meglepi bulim" is, még a szülinapom előtt. Érdekesen alakult, mert persze megint rájöttem egy s másra még előtte. Kingával találkoztunk a szokásos helyünkön és nyakunkba vettük a várost. Egy Bubble Tea társaságában sétáltunk egy nagyot, majd elvillamosoztunk a Margit-hídig, aztán célba vettük a Széll Kálmánt... Hát az este mesés látásom megcsillogtatásával indult, merthogy mikor leszálltunk a villamosról megláttam egy boltot ezzel a felírattal: Eper Rehab. Nagyon megtetszett, mondtam is, hogy most ez jól jönne (bármi legyen is..) és jót nevettem rajta. A probléma ott kezdődött, mikor Kinga rámnézett és közölte, hogy az Éker Kebab...
  Pengen és Torin kívül mindenki elkésett, de ez nem okozott klönösebb meglepetést. A hely ahova mentünk a Nemdebár volt. Ez egy kutyabarát hely, ami Kinga állítása szerint, neten jól nézett ki. Háát... én nem mondom, hogy rossz volt, de még azóta se sikerült megtalálni a megfelelő jelzőt.
  Vicces volt, mert egy csomóan visszamondták a részvételt, van, akinek dolga volt, van aki késett volna és nem akarta, hogy várjuk, de volt olyan is, aki csak szimplán "még sem szeretett volna jönni"... Úgyhogy a családias hangulat vitathatatlan volt. Persze született pár vállalhatatlan kép is.         Aztán előkerült a torta, amit Kinga saját maga csinál nekem és malac, mondom MALAC alakja volt... Hát én olyan cukit még nem láttam/ettem.. :D A mellett, hogy jól nézett ki persze mennyei íze is volt! Sajnos azonban, mint oly sok más süti, ez sem úszta meg velünk épp bőrrel az estét. Erről majd azonban később..
  A társaság nagyja 9-10 körül elment haza, így Peng, Nusi meg én amradtunk. Hosszasan beszélgettünk mindenféle érdekes témáról, aztán átromboltunk a KFC-be, mert éhesek lettünk, majd onnan hazafelé vettük az irányt. Itt követtem el azt a hibát, hogy egy pillanatra Pengre bíztam a tortát, mert a kezében a hordozó csattja kiolddott és az egész a földre borult. A kezdeti sokkból felébredve hatalmas vihhogásban törtem ki... Persze nem hagyhattuk ott a földön így arréb kotortuk... Sajnáltam nagyon, mert finom volt, de egy kis darabot azért sikerült hazamenekítenem.
  Nagyjából így telt a szülinapom "meglepi" része.. Kinga ígérte, hogy jövőre annyira meglepi lesz, hogy azt sem fogom tudni, hogy szülinapom van... Hát kíváncsi leszek!:) Persze jól éreztem magam nagyon!!!

  Ehhez kapcsolódóan még meg kell említenem Tori bűbáájos ajándékát. Egy borítékot nyomott a kezembe, azzal az instrukcióval, hogy otthon nézhetem meg. Persze hazaérve első dolgom volt megsasolni. Egy link volt benne a blogjára: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/nos-ennek-nem-ilyennek-kellene-lennie.html Nem bocsájtkoznék részletekbe, akit érdekel tekintse meg. Aztán pár nappal később megkaptam a kész változatot: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/szulinapi-bejegyezes.html Szóval büszkén mondhatom: #44 is DONE!!! Köszönöm mégegyszer!!!

  Évekkel ezelőtt próbáltam bekerülni a zenesulink magánének tanszakára. Akkor azt mondták, hogy nem lehet mert mutálok és jöjjek vissza, ha már betöltöttem a 16. életévemet. Akkor nagyon csalódott voltam, de nyilván elfogadtam.

 Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy egészen jól haladok a 101-1001 kihívásommal, s bár itt rendesen húzogatom le a már teljesített célokat, posztok ritkán születnek. Most ebben a bejegyzésben két befejezett célról fogok mesélni egy kicsit.


 Kicsivel ez után a blog után indítottam el az első történetes blogomat, aminek a Let me go címet adtam. Egy fiatal lányról szólt, akivel mindenféle dolog történik és menekülnie kell. Írogattam is a részeket kitartóan egy darabig. Aztán elszállt az ihlet... És hónapokig nem is jött. Próbálkoztam én, higgyétek el! Nem egyszer ültem le a laptopom elé folytatni a történetet, de soha nem sikerült úgy felkapnom a sztori szálát, hogy tényleg elégedett lettem volna a végeredménnyel. Így a blog csak állt az éterben. Egy újabb félbehagyott történet lett a néhány rendszeres olvasó legnagyobb sajnálatára. Meg persze az enyémre.

Egy percig se bánom ezt a döntést!! Tudom, hogy bármikor leülhetek és elővehetem és így nem érzem kényszeresnek se ha hozzányúlok, hanem tudom, most azért vagyok ott mert ezt szeretném!

UPDATE: ENNEK a bejegyzésnek a végén találtok egy-két dolgot erre vonatkozóan.

Hi Sweeties!  

Folyamatosan frissítem a kihívásom elemeit, és örömmel konstatáltam, hogy egészen jól haladok. Az alábbiakban a 37-es szám alatt feltüntetett célom teljesítéséről olvashattok.


Az egész a gólyatáborban kezdődött. Oda fele menet főleg A-sokkal voltam egy fülkében, s bár ott is ismerkedtünk, beszélgettünk azok, akiket igazán barátomnak nevezek nem voltak ott.
 Első este a tábortűznél találkoztam Averyvel és onnantól kezdve mindig együtt voltunk. ♥ Bár mindig jött utánunk Réka is, de próbáltunk nem tudomást venni róla.
 Aztán az egyik étkezésnél megismerkedtem Lottival és Lénával, de igazán csak Lottival lettünk jóban. ♥ Léna nagyon aranyos és vicces, de van benne valami, ami néha kicsit bosszantó.
 Este a fürdésnél találkoztam Sarolttal és Pankával. Panka A-s, de nagyon aranyos, Sarolt meg Rebel Wilson-ra hasonlít, egyszóval hatalmas arc. Annyira aranyos volt, mert mikor hétfőn besétáltam a tornaterembe odaszökdécselt hozzám és megölelgetett... ♥
 Dorothy nekem a gólyatáborban nagyon nem volt szimpatikus. Tipikus beképzelt csajnak tűnt, akit elkényeztetnek. Sportos volt és hihetetlenül elegáns. De aztán a suliban a hajam összehozott minket. Egyszer odajött hozzám, hogy bontsam már ki valamikor és onnantól kezdve szétrobbanthatatlanok lettünk. ♥
 Olive valamikor ősz végén jött át a mi osztályunkba, de vele addig is jóban voltam. Annyira aranyos lány... Tipikusan olyan arca van, ami nem engedi meg, hogy a tulajdonosát lehessen ne szeretni. Végtelenül kedves és jószívű és nagyon figyelmes! ♥
  Ők 5-en azok, akiket a barátaimnak tudok mondani ennyi idő után. Persze a többiekkel is jóban vagyok meg fiúk is vannak az osztályban és velük is beszélek néha, illetve a suliban más osztályokban is van néhány ember, akit bírok, meg az A-ban is van, akire tudom, hogy számíthatok (Angie ♥) de ők 5-en tényleg a barátaim. Tudom, hogy ők aggódnak értem, hiányolnak, számthatok rájuk és persze ez fordítva is igaz!

Hi Sweeties!

 Amint láthatjátok elkezdtem lehúzogatni a listámról a már kész dolgokat. Igyekszem mindegyikről megemlékezni majd 1-1 poszt formájában is, úgyhogy nézzük is az elsőt.

 A tavalyi szülinapi meglepim részeként volt szerencsém kipróbálni a bowlingozást.
Úgy nézett ki az egész, hogy Kingával találkoztunk délután és elindultunk városba. Ő előzetesen írt nekem 15 feladatot, amiket közben meg kellett csinálnom.
Először fel kellett vennem egy Happy Birthday feliratú koronát, és abban lenni egész nap. Aztán elmentünk a Nyugati pályaudvarhoz metróval és lesétáltunk a Margitszigethez, ahol megöleltem 3 random embert. Aztán kacsatáncot lejtettem a Margit-hídon, majd KFC-s kajcsit kértem a Mekis eladótól.
Ezután táncoltam a Deák téren is, vásároltam 100 Ft értékben, a Váci utcában, egy képeslapot, amit aztán lepasszoltam egy Jégbárban dolgozó lánykának.
Reklámoztam kicsit a Ferenciek tere latin miséjét, négyütemű fekvőtámaszt végeztem a KÖKI-ben, lefotóztam egy Jetit és volt, akit telefonon zaklattam. (A kimaradtak, azok csak instrukciók, hogy hova menjek, illetve az utolsó feladat, ami elmaradt)
 Ezt követően pedig a KÖKI-ből repesztettünk a 85-ös busszal egy kajáldába, ahol van bowling pálya, és bowlingoztunk.
Sokáig nem sikerült egyiket se eltalálnom, de aztán még fullom/telitalálatom (nem tudom hogy hívják) is volt!
 Nagyon szomorú voltam, amiért nagyon sokan nem jöttek el... De persze ettől függetlenül, nagyon jól éreztem magamat! Az ajándékoknak is nagyon örültem!
Adaméktól egy doboz Ferrerot kaptam, Kingától egy Bluetooth hangszórót és egy tál húsgolyót, Bogitól két festményt és csokit, Mihotól egy nagyon szép lila körömlakkot és csokit, volt, aki csak eljött és ezt adta (de legalább eljött:/) (igen ez Pepe volt...) és a többiektől jellemzően csokit kaptam. Nagyon köszönök mindent!!♥
 A végén még egy pizzát is rendeltünk, ami mennyei volt!

xx,
Lia

Hi sweeties!☺


  Nézelődtem picit és ráakadtam erre a kihívásra, ami nagyon megtetszett és eldöntöttem, hogy belevágok. Hogy mi a feladat?
A teendőd mindössze annyi, hogy meg kell határoznod magadnak 101 dolgot, teljesen szabadon, amit 1001 nap alatt teljesítened kell.
Ez az idő közel 3 évnek felel meg, ami azért is jó mert az időkorlát miatt az ember reálisabb dolgokat fog célul kitűzni.
  Igazából ezt már augusztusban elkezdtem írni, és az első 60-ig tök jól haladtam, de onnantól alig volt valami ötletem, de azért sikerült összehozni valahogy. Azért előfordulnak benne kevesebb erőfeszítést igénylő illetve kevésbé világmegváltó célok is, de nem igazán jutott más az eszembe.
  Ha valamit megcsináltam, azt majd mindig kihúzom ebben a posztban. Az is előfordulhat, hogy egy egy érdekesebb feladat teljesítésének folyamatát dokumentálom ezen a felületen az utókor számára...:D

Na akkor lássuk azokat a célokat:

1. Megnézni legalább egy balett előadást.
2. Főzni 3 féle levest teljesen egyedül.
3. Megcsinálni egyik évben az az évi könyv kihívást.
4. Elmenni megnézni a Turai Kastélyt.
5. Elkezdeni valamit sportolni.
6. Beiratkozni magánénekre.
7. Egy hétig mindennap egyszer elmosogatni.
8. Megfőzni egy 3 fogásos ebédet.
9. Kipróbálni 30 új receptet.
10. Fogyni hasról.
11. Tojáslikőrt készíteni.
12. Lekvárt főzni.
13. Uborkát kovászolni.
14. Szörpöt készíteni.
15. Csináltatni egy portrét vagy karikatúrát.
16. Elmenni kozmetikushoz.
17. Szent Iván-éjkor tüzet ugrani.
18. Megnézni 101 eddig még nem látott filmet.
19. Elmenni külföldre.
20. Megtanulni egy dalt énekelni és zongorázni.
21. Megtanulni nyilazni.
22. Sikeresen letenni a nyelvvizsgát.
23. Összehozni a szilveszteri bulit Kingával.
24. Egyedül tüzet rakni.
25. Elmenni néhány színházi előadásra.
26. Ültetni egy virágot/növényt és nevelgetni.
27. Szerezni egy DM kedvencek dobozt.
28. Elmenni az operába.
29. Elmenni cirkuszba.
30. Igazi olasz étteremben enni.
31. Befejezni a 'Let me go' blogomat.
32. Minden évben legalább egyszer elmenni Óbudavárra.
33. Dolgozni egy rövid ideig.
34. Többet találkozni távoli rokonokkal.
35. Elmenni egy koncertre.
36. Venni egy nagyon szép és elegáns ruhát.
37. Szerezni minimum egy barátot az új suliban.
38. Egy hónapig minden hétvégén kitakarítani a szobámat.
39. Kiselejtezni a régi, már nem használatban lévő játékokat.
40. Elmenni valami tömeges megmozdulásra minimum egyszer. (Pl.: flashmob)
41. Csinálni egy pólót.
42. 5 DIY dolog elkészítése. (4)
43. Megcsinálni a '100HappyDays' fotós kihívást.
44. Kérni egy kritikát 'Let me go' blogomhoz.
45. Elmenni egy kalandparkba.
46. Írni egy novellát.
47. Kivasalni valamit, ami nem a hajam.
48. Elvégezni egy tanfolyamot.
49. Elmenni a húgommal moziba.
50. Elolvasni minden kötelezőt a kihívás ideje alatt.
51. 1 hónapon keresztül minden hétre friss virágot venni a szobámba.
52. Vacsora csatázni valaki(kik)vel
53. Koktélokat kóstolni.
54. 1 hónapig mindennap enni valamilyen gyümölcsöt.
55. Márciustól novemberig minden hónapban egyszer az erkélyen reggelizni vagy uzsonnázni.
56. Megnézni a napfelkeltét és a napnyugtát ugyanazon a napon.
57. Elmenni a Corvin mozi éjszakára egyszer.
58. Lefutni 5 km-t egyszerre.
59. Elmenni az Eleven Parkba.
60. Hóangyalt csinálni.
61. Bowlingozni.
62. Elmenni egy napra Bécsbe.
63. Karácsonykor megnézni a Diótörőt.
64. Minimum 2-3 emberrel pocsolya-partyt tartani.
65. Nyáron jég korcsolyázni.
66. Mindegyik itt felsorolt feladatról csinálni egy posztot ide.
67. Motorozni.
68. Egy évig újra elkezdeni az elsőpénteki gyónást és misére menni utána.
69. Megtanulni relaxálni.
70. Elmenni egy nagy meccsre Groupama arénába.
71. Pillecukrot sütni tábortűznél.