Mostanság eléggé semmi nem történik, ezért se nagyon írtam. Na meg, mert nincs kedvem körülbelül semmihez.
  Kimondhatatlanul örülök, hogy végre igazán tavasz van. Jó idő, később sötétedés és gyönyörű virágok. Ez hihetetlenül feltöltő és inspiráló volt most számomra. Bár nem nagyon tudtam kihasználni eddig mert, sokat kell tanuljak. Nemsokára itt van az év vége... Majd, ha túl vagyok mindenen beszámolok arról, milyen volt magántanulóként lenyomni az évet. Csak lennénk már túl rajta...

  Ma meglátogatott régi ismerősöm; a pánikroham. Tavaly tavasszal volt vele dolgom utoljára és meg kell mondjam nem hiányzott. Nem vagyok pánikbeteg, félre ne érts kedves olvasó, de néha elég durván kiakadok és abból ez lesz. Szegény tüdőmnek ez nem tett túl jót.
  Mostanában amúgy sem voltam túl jól, mivel minden, amire allergiás vagyok most virágzik, úgyhogy fulladás van ezerrel...
A kis injekciók, amiket a derekamra kell kapnom, meg egy ideig mindent 100-szorosan felerősítenek aztán picit jobb lesz. Kettő után nem akarok véleményt alkotni, de kíváncsi vagyok mi lesz itt még.

  Ha minden igaz jövő héten felavatjuk az új kocsit egy kis Fehérvározással. Igen, merthogy új kocsink lett. Alapvetően nincs baja a réginek csak már régi. Apu teljesen be van zsongva, bár látom rajta, hogy igyekszik palástolni a rajongását.
  Illetve a jövő hét tervei között szerepel egy uncsitesós-tesós Kincsemezés is végre. Amióta az első előzetes a szemem elé került, azóta szeretném látni ezt a remekművet. Szóval, már ideje lesz...
Jövő hét, már amúgy nagyhét, szóval kezdődik megint a korán kelés, ha ugyan kell menni. Egyébiránt, én maratoni sütögetést és tanulást tervezek némi sorozatnézéssel, szóval kellemes tavaszi szünetem lesz.