The Sugar Blog

Nem sok minden történik mostanság. Inkább csak sok minden nyomaszt és nagyon frusztrált vagyok. Túl sok az elvárás, semmi nem fekete vagy fehér.. Ettől állandóan ingadozik a hangulatom is. S bár könnyeim nem igen vannak, néha csak sírni szeretnék egy sötét sarokban és elbújni az egész világ elől.
A suli miatt is egyfolytában stresszelek. De nem fogom feladni!! Ezt már az elején eldöntöttem!


Persze azért van néha látni szivárványt is a sötét fellegek között. Például a héten találtam egy ruhát, amibe konkrétan első pillantásra beleszerettem, szóval nem volt kérdés, hogy hazajön velem. Aztán szombaton végre eljutunk szabadulni is Nusiékkal. Erre már iszonyú kíváncsi vagyok. Előtte meg lehet, hogy segítek költözni az unokatesómnak.
Fehérvár még várat magára egy kicsit, de remélem nemsokára azt is sikerül összehozni. És a nyaram is kezd alakulni. Jó lenne dolgozni valamit, meg csinálni új dolgokat. Szóval kíváncsian várom mit tartogat számomra ez a nyár. Csak lennénk már túl mindenen...

  Mostanság eléggé semmi nem történik, ezért se nagyon írtam. Na meg, mert nincs kedvem körülbelül semmihez.
  Kimondhatatlanul örülök, hogy végre igazán tavasz van. Jó idő, később sötétedés és gyönyörű virágok. Ez hihetetlenül feltöltő és inspiráló volt most számomra. Bár nem nagyon tudtam kihasználni eddig mert, sokat kell tanuljak. Nemsokára itt van az év vége... Majd, ha túl vagyok mindenen beszámolok arról, milyen volt magántanulóként lenyomni az évet. Csak lennénk már túl rajta...

  Ma meglátogatott régi ismerősöm; a pánikroham. Tavaly tavasszal volt vele dolgom utoljára és meg kell mondjam nem hiányzott. Nem vagyok pánikbeteg, félre ne érts kedves olvasó, de néha elég durván kiakadok és abból ez lesz. Szegény tüdőmnek ez nem tett túl jót.
  Mostanában amúgy sem voltam túl jól, mivel minden, amire allergiás vagyok most virágzik, úgyhogy fulladás van ezerrel...
A kis injekciók, amiket a derekamra kell kapnom, meg egy ideig mindent 100-szorosan felerősítenek aztán picit jobb lesz. Kettő után nem akarok véleményt alkotni, de kíváncsi vagyok mi lesz itt még.

  Ha minden igaz jövő héten felavatjuk az új kocsit egy kis Fehérvározással. Igen, merthogy új kocsink lett. Alapvetően nincs baja a réginek csak már régi. Apu teljesen be van zsongva, bár látom rajta, hogy igyekszik palástolni a rajongását.
  Illetve a jövő hét tervei között szerepel egy uncsitesós-tesós Kincsemezés is végre. Amióta az első előzetes a szemem elé került, azóta szeretném látni ezt a remekművet. Szóval, már ideje lesz...
Jövő hét, már amúgy nagyhét, szóval kezdődik megint a korán kelés, ha ugyan kell menni. Egyébiránt, én maratoni sütögetést és tanulást tervezek némi sorozatnézéssel, szóval kellemes tavaszi szünetem lesz.

Sziasztok!

  Tudom, ez sem mostanában volt már, de mindenképp akartam írni róla csak valahogy ez is mindig elfelejtődött. De jobb később, mint soha, szóval lássuk idén mit tartogatott számomra a születésnapom.

  November 15-e úgy indult, hogy orvoshoz mentem apuval és a nagymamámmal. Ez persze egyenes út volt, ahhoz, hogy a nap ne indulhasson jól. Nem akarok bele menni, de reggel 8-kor már sírhatnékom volt és az életkedvem valahol a föld alatt tengődött. A vizsgálattal amúgy minden rendben volt, visszarendeltek egy hét múlvára, de akkor se volt gond.
A nap további részén se változott túl sokat a kedvem. Sőt... A nap végére úgy éreztem soha életemben nem akartam még annyira meghalni, mint a 16. születésnapomon...
De nem fejtegetném különösebben az okát, mert holnapig itt ülnénk.


  Aztán két nap múlva Kinga valamiért előbb végzett a suliban és megbeszéltük, hogy együtt töltjük a napot. Ő találta ki a dolgokat így én semmiről sem tudtam. Mikor közölte, hogy valami sziklára akar felmászni Budapest közepén kissé ledöbbentem, de végülis jól sült el a dolog. Lőttünk pár képet, mert bár ködös volt az idő, a kilátás így is gyönyörű az Apáthy-sziklánál. Ezután egy régóta tervezett dolog következett; megnéztük A lány a vonatont. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem igazán erre számítottam. Csalódás volt kicsit. De a vége azért tetszett!
Később Nusi (eddig Bogi) is csatlakozott hozzánk, mert közös mozizás is tervbe volt véve aznapra. Mivel A lány a vonaton nem volt olyan időpontban, ami neki is jó, ezért hárman a Marfűi rém-et tekintettük meg. Bevallom őszintén először nem sok kedvem volt hozzá. De aztán a végére nagyon tetszett! Voltak benne vicces részek is.Mondjuk a mellettem ülő nőt teljesen kiakasztottam... de ez kit lep meg?!--
  Persze itthon még minden sarkon dumáltunk vagy fél órát, úgyhogy szétfagytam, meg anyu felhívott, hogy egy "kedves", régi ismerősünk megint itt kóricál és vigyázzak... De összességében nagyon király nap volt!!


  Aztán volt egy "meglepi bulim" is, még a szülinapom előtt. Érdekesen alakult, mert persze megint rájöttem egy s másra még előtte. Kingával találkoztunk a szokásos helyünkön és nyakunkba vettük a várost. Egy Bubble Tea társaságában sétáltunk egy nagyot, majd elvillamosoztunk a Margit-hídig, aztán célba vettük a Széll Kálmánt... Hát az este mesés látásom megcsillogtatásával indult, merthogy mikor leszálltunk a villamosról megláttam egy boltot ezzel a felírattal: Eper Rehab. Nagyon megtetszett, mondtam is, hogy most ez jól jönne (bármi legyen is..) és jót nevettem rajta. A probléma ott kezdődött, mikor Kinga rámnézett és közölte, hogy az Éker Kebab...
  Pengen és Torin kívül mindenki elkésett, de ez nem okozott klönösebb meglepetést. A hely ahova mentünk a Nemdebár volt. Ez egy kutyabarát hely, ami Kinga állítása szerint, neten jól nézett ki. Háát... én nem mondom, hogy rossz volt, de még azóta se sikerült megtalálni a megfelelő jelzőt.
  Vicces volt, mert egy csomóan visszamondták a részvételt, van, akinek dolga volt, van aki késett volna és nem akarta, hogy várjuk, de volt olyan is, aki csak szimplán "még sem szeretett volna jönni"... Úgyhogy a családias hangulat vitathatatlan volt. Persze született pár vállalhatatlan kép is.         Aztán előkerült a torta, amit Kinga saját maga csinál nekem és malac, mondom MALAC alakja volt... Hát én olyan cukit még nem láttam/ettem.. :D A mellett, hogy jól nézett ki persze mennyei íze is volt! Sajnos azonban, mint oly sok más süti, ez sem úszta meg velünk épp bőrrel az estét. Erről majd azonban később..
  A társaság nagyja 9-10 körül elment haza, így Peng, Nusi meg én amradtunk. Hosszasan beszélgettünk mindenféle érdekes témáról, aztán átromboltunk a KFC-be, mert éhesek lettünk, majd onnan hazafelé vettük az irányt. Itt követtem el azt a hibát, hogy egy pillanatra Pengre bíztam a tortát, mert a kezében a hordozó csattja kiolddott és az egész a földre borult. A kezdeti sokkból felébredve hatalmas vihhogásban törtem ki... Persze nem hagyhattuk ott a földön így arréb kotortuk... Sajnáltam nagyon, mert finom volt, de egy kis darabot azért sikerült hazamenekítenem.
  Nagyjából így telt a szülinapom "meglepi" része.. Kinga ígérte, hogy jövőre annyira meglepi lesz, hogy azt sem fogom tudni, hogy szülinapom van... Hát kíváncsi leszek!:) Persze jól éreztem magam nagyon!!!

  Ehhez kapcsolódóan még meg kell említenem Tori bűbáájos ajándékát. Egy borítékot nyomott a kezembe, azzal az instrukcióval, hogy otthon nézhetem meg. Persze hazaérve első dolgom volt megsasolni. Egy link volt benne a blogjára: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/nos-ennek-nem-ilyennek-kellene-lennie.html Nem bocsájtkoznék részletekbe, akit érdekel tekintse meg. Aztán pár nappal később megkaptam a kész változatot: http://torianshadow.blogspot.hu/2016/11/szulinapi-bejegyezes.html Szóval büszkén mondhatom: #44 is DONE!!! Köszönöm mégegyszer!!!

Sziasztok!

 Tegnap volt advent első vasérnapja. Ez több mindent is jelnet. Például, hogy megünnepeltük Bogi szülinapját vagy, hogy négy hét és itt a karácsony vagy, hogy a VKP! keretein belül egy új sorozat indul, Blogmas névvel. Ennek a lényege, hogy a következő négy hétben hetente kétszer jövünk egy karácsonyi poszttal.
 Az első téma pedig mi más is lehetne, mint a karácsonyi kívánságlista?! Remélem hasznos lesz, mind az ismerőseimnek, akik nem tudják minek örülnék, mind azoknak, akik nem tudják, hogy mit kérjenek. Vagy az utóbbi csak velem fordult már elő?
Na, de nem is ragozom tovább, lássuk az én 2016-os kívánságlistámat.


Tablet
Még pár hónapja jöttem rá, hogy nekem kell egy tablet. Nem fogom hosszasan ecsetelni az okokat, csak egyszerűen egy hasznos kis ketyere, ami nekem is jó szolgálatot tenne. El is kezdtem keresgélni a neten. Három dologban voltam biztos: fehéret szeretnék, Windows op. rendszer legyen rajta és legyen nagy tárhelye esetleg bővíthető legyen. Így akadtam rá az Acer Iconia tabletekre.

HiFi
A zenehallgatás élményét tenné teljessé ez a készülék. Itt nincs konkrét elképzelésem csak annyi, hogy jó legyen. Bár most, hogy újra jó a Bluetooth hangszóróm már annyira nem sürgős az ügy.

Hajvasaló
Ezt már nagyon régóta szeretnék, de valahogy mindig kimaradt. Tavaly karácsonykor ugyan szóba került, de akkor végül más mellett döntöttem. Konkrétum itt sincs, egyelőre nézelődök a kínálatok között. Itt is valami olyat szeretnék, ami sokáig kitart.

Epillátor
Már kezdtem megunni az állandó borotva meg hab vásárlást (bár most találtam egy nagyon klasszat), amikor rájöttem, hogy egy epillátor beszerzésével minden gondom elszállna. Itt főleg Braunban gondolkoztam, de nyitott vagyok. Viszont mindenképpen olyat szeretnék, amit vízben is lehet használni.

Konyhai eszközök
Néhány új serpenyő, tepsi, egy hosszabb torta forma, díszítő elemek... A lista végtelen hosszú, de konyhavbolondként bárminek örülök ezek közül.

Könyvek
Egy-egy jó könyv mindig jó ha van az ember polcán, s bár most szülinapomra kaptam jónéhányat ezekből sosem elég. Ha valaki azt mondja elvisz a könyvesboltba és válasszak biztosan nem utasítom vissza. Van néhány sorozat, aminek az újabb részei érdekelnének, de yitott vagyok az újdonságokra is.

E-book olvasó
Ez még félig-meddig kapcsolódik az előző kategóriához. Néha nagyon nehéz a táskám és olyankor ez a kis kézikészülék, amire felhalmozhatom a könyveimet a súlya pedig körülbelül annyi mint egy füzeté, nagyon nagyon hasznos. Itt Kindle-ben gondolkoztam főleg.

Ágynemű huzat
Nem tudom láttátok-e a Tchibo lakástextiles kínálatát, de meseszép ágyneműhuzatokkal van tele. Kapásból hármat is kinéztem magamnak; a norvégmintásat, a fagyöngyöset és a szürke kockásat. Édes álmok...jövök!

A Ruha 
Itt tényleg nincs semmi konkrét. Csak szeretnék egy nagyon elegáns és kicsit minőségibb ruhát. Az Orsay kínálatában akadtam eddig egy-két tetszetős darabra, de még keresem az igazit.

Ti hogy álltok a karácsonnyal?








A többiek kívánságait itt találjátok:

Sziasztok!

 Biztos az is feltűnt néhányotoknak, hogy más név jelenik meg a profilnál...Ennek az az egyszerű oka van, hogy bár mindkét név kötődik hozzám valamilyen szinten ezt inkább magaménak érzem. Tudom, furcsa erre így 2 év után rájönni, de azért remélem meg lehet szokni és nem lesz nagyon zavaró!

  Nyáron nem igazán voltak bejegyzések... Nyár elején nem volt semmi kedvem, ihletem, aztán ugye elkezdtem átalakítani a dolgokat, úgyhogy szabadságra küldtem a dolgot. De nagyon sok tervem van a jövőre nézve. Új fajta posztokra számíthattok és kevesebb picsogásra. De az alkalmankénti helyzetjelentésekre vagy ígyteltanapom jellegű posztok nem fognak eltűnni.
  Láthatjátok, hogy van néhány új "fülecske" fent. Remélem ez segít majd az eligazodásban! Ez a készlet majd folyamatosan bővülni fog egy darabig.
  A Kedvencek rovat mostantól csak háromhavonta, azaz évszakonta fog megjelenni, mert nem mindig gyűlik össze annyi minden.
  Elöljáróban most így ennyit. Szép hetet!

Hi Sweeties!

Képzeljétek hosszú idő óta végre elmentem magánének meghallgatásra és elsőre fel is vettek! Az énektanár (továbbiakban Tanárnő vagy Mrs. M.) nagyon kedves. Rögtön elmondta, hogy felvesz, nem kell megvárnom míg kikerül az eredmény. Elvileg a szolfézsra járást is megúszom. Adott telefonszámot, illetve Facebookon is bevett a növendékeinek fenntartott csoportjába. Nagyon kedves nő, már várom a közös munkát! Annyira boldog voltam, hogy mikor kiléptem a terem ajtaján HB karjaiba vetettem magam... Aztán megjutalmaztam magamat egy Belga csokis cooler-el és átmentünk HB-ékhoz. Ott beszélgettünk egy csomót, meg videókat néztünk és röhögtünk... De tényleg, megállás nélkül.
Kitértünk természetesen az elkerülhetetlen, érzések, témára is, mind az Ő, mind az én részemről. Aztán Ő elment misére én meg haza.

A két hetes kórházi bent fekvésemből 3 lett egy nap híján. Ma hozta el anyu a zárójelentésemet. Négyféle betegség büszke tulajdonosa vagyok, plusz ilyen vitamin felszívódási rendellenesség. Ami annyit tesz, hogy a szervezetem nem tudja felszívni a D-vitamint és azt hiszem a többit se, de ebben most nem vagyok biztos...
Ennek következtében viszont orvosi javaslatom van a magántanulói státusz elnyerésére. Én ilyen boldog nem voltam még szerintem...
Mondjuk ez a boldogságom csak estig tartott, de azt most inkább hagyjuk miért... Tudtam, hogy túl sok jó dolog történik, szóval számítottam arra, hogy lesz valami bökkenő.

Megismerkedtem Annával, akinek a blogját a nevére kattintva éritek el. Egy Facebookos csoportba írt, hogy fotós kéne neki, cserébe meg ő is készít fotókat az illetőről, ha van igény rá. Írtam neki és múlt héten találkoztunk is. Bár még fotós tudásom elég csekély, azért lassan kezdek ráérezni a dolgokra... Először egy JonoYogo mellett beszélgettünk magunkról és ismerkedtünk aztán készítettünk pár képet a Bem rakparton, Batthyány téren és a Várkert bazárnál. Én nagyon jól érzetem magam, és a képek is jól sikerültek mindkettőnk részéről! Egy kis ízelítő:

Hi Sweeties!

 Múlt pénteken interjút csináltunk néhányan az Ösvénytől egy kazahsztáni segédpüspökkel, Athanasius Schneiderrel. Szuper élmény volt. Meghallgattuk az előadását aztán pedig beszéltünk vele. Én leginkább fotóztam és a kérdéseket írtam meg, Adam és Rachowi pedig kérdeztek. Volt néhány különös incidens, de összességében szép nap volt...
 Egészen estig, amikor is több dolog miatt is kibuktam. Adam is felhúzott nagyon, apu is az agyamra ment, a derekamból is elegem lett, éhes voltam, mert egész nap egy negyed bögre levest ettem csak és még sorolhatnám... Aztán Bogival megoldottuk a problémák nagy részét. Ettem, megbeszéltük, amit Adammel nem tudtam, kidühöngtem magamat és, bár nem igazán használ, gyógyószert is bevettem. Termékeny nap volt...


 Aztán szombaton volt életem első MRI vizsgálata, és szörnyű volt. Negyed órán át feküdtem egy bezárt gépben, ami fura hangokat hallatott. Mondjuk a hangok számomra egy Avicci mixre hasonlítottak, semmint zajra, de ez mellékes. Aztán mikor kijöttem szörnyű migrénem volt.
 Még lesz majd kettő, és egy izotópos vizsgálat, meg néhány más, egyéb, vizsgálatra is sor fog kerülni. Emellett kaptam fűzőt, ami egészen tűrhető és egy erősebb fájdalomcsillapítót is. Viszont az a két hetes kórház dolog továbbra se tűnik valami kecsegtető ajánlatnak...

 Avery és Dorothy szólt, hogy páran átjönnének pénteken suli után meglátogatni. Szám szerint négyen, név szerint pedig ugye ők, Lotti és Olive. Olyan kis cukik a drágák. Mivel messzi laknak tőlem ezért felajánlottam nekik, hogy aludjanak itt, de Avery babát látogat, Olive és Lotti meg elutaznak azt hiszem, így csak én is Dorothy leszünk. Elvileg anyuék elmennek próbára. Anyu mindenképp menne, de most apu is menni fog, mert Passiót próbál Kamilla meg általában ott lebzsel ilyenkor. Szóval vicces lesz. Úgy tervezem, hogy majd sétálunk is egyet. Remélhetőleg tudunk találkozni bizonyos személyiségekkel.
 Előtte azonban elvileg megint megyek talizni Mr.P-vel. Múlt héten lemondtam, mert a derekam nagyon ki volt és kellett az energia délutánra. Nem tudom, hogy most, hogy lesz.

 Tegnap kellett volna hazajönnöm Nápolyból. Kissé megviselt a gondolat, hogy erről is lemaradtam...
Valahányszor van valami nagyobb volumenű dolog, ami tényleg érdekel is, az esetek 80%-ban lemaradok róla. Az vigasztal, hogy a derekam miatt, ha megvesszük a jegyet valószínűleg kárba veszett volna. Mindegy is, ilyen az én formám...

 Pozitívum, hogy ha a körülmények úgy hozzák végre ott aludhatok Kingánál...♥ A baj csak az, hogy nem garantálható, hogy nem robban valami...
Viccen kívül viszont Nagyhéten lenne, és korán kell kelni. Szóval parádés lesz.

 Más téma... Képzeljétek a színészet és éneklés, mint vágyálom, egyre erősebb bennem. Ezen a héten filmek, rock operák betétdalait tanulgattam hallás után. Illetve néhány angol számot is.
 Apropó zene... Dorothy kérdezte nincs-e kedvem menni vele szeptemberben Nickelback koncertre. Naná, hogy van. Itthon még nem kérdeztem meg, de reménykedek.
Illetve egyre közelebb érünk a magánének felvételihez. Remélem, hogy felvesznek. Nagyon szeretném kicsit edzeni a hangomat, gyakorolni és fejlődni is!




xx.

Hi Sweeties!☺

 10 óra múlva a kereszt szüleimnél kellene lennem, a családi ebéden. De nem leszek. Beteg vagyok még mindig, úgyhogy ezt idén is kihagyom. És, ahogy a telefonban hallottam nem is nagyon fogják bánni, hogy nem fertőzök össze mindenkit.

 Ma, illetve még egy részét tegnap, megnéztem a Titanicot. Igen, lehet fújolni, meglehet érte kövezni, de én hatalmas rajongó vagyok! Minden érdekel vele kapcsolatba, de tényleg minden!
Nem is igazán a filmnek, hanem a történetnek és a hajónak. Életem legnagyobb ajándéka lenne, ha egyszer feljuthatnék, ha csak szétnézni is, a most épülő Titanic II.-re! De azt is elfogadnám, ha elmehetnék egy vízalatti túrára a roncshoz. Egyébként állítólag idén lesz kész a hajó. Kinézetileg teljes mása lesz elődjének, viszont jóval korszerűbb lesz. Állítólag WiFi nem lesz majd a fedélzeten, hogy az utasok egymással foglalkozzanak, ugyanazt a menüt fogják fogyasztani, és korhű ruhák viselésére is lesz lehetőség. Na meg, persze jóval több mentőcsónak lesz!
 Ez az egyetlen film amin mindig sírok. De nem Jack és Rose kapcsolatának szomorú kimenetele miatt (nem akarok spoilerezni, de szerintem nincs élő ember, aki elmúlt már 12, és még ne látta volna...), hanem mert mindig megdöbbent az emberi önzés és hanyagság, illetve az a kapzsiság és elbizakodottság, ami szintén sok "embert" jellemez...
 Tudom, hogy a hajó nem egyetlen ember hibájáról jutott oda ahova, és nem is egyetlen ok miatt. Ott volt a mentőcsónakok hiánya, az, hogy jóval gyorsabban mentek a kelleténél, hogy az őrszemnek nem volt távcsöve, hogy a rádiót kezelők se voltak a toppon, hogy az időjárási viszonyokat, a figyelmeztetések figyelmen kívül hagyását
és a természeti okokat már ne is említsem.
  Sajnálom, hogy itt ömlengek egy filmről, de ez a hajó különösen kedves a szívemnek. Apu egyik barátja is nagy rajongó és egy időben mindig küldött cikkeket, érdekes fejleményeket, kutatási eredményeket. Mindennek utánanéztünk és abban reménykedtünk, hogy hirtelen meggazdagszunk és veszünk jegyet az utódjára.☺ Együtt ömlengtünk. De aztán ez abba maradt, szóval most nektek ömlengek... :P
 A lényeg, hogyha van felesleges 3 millió forintotok vagy egy jegyetek a hajóra akkor tudjátok hol találtok!;)
 Ami a filmet illeti, nem egy rossz alkotás, sőt. Egészen korhű és technikailag is  nagyon jól megoldották. Az egyik problémám vele, hogy Rose kinéz 20-22 évesnek, DiCaprio meg 12-nek ha kinéz... Őszintén szólva nekem jobban tetszene a szerelmi szál nélkül, de tudom... Valamivel ki kellett tölteni azt a 3 órát. Mert oké, hogy kicsit több mint másfél órát süllyed a hajó, de mi történik előtte. De ezt a sok nyáladzást, komolyan mondom, kikérem magamnak...:D Ami meg Rose valódi vőlegényét illeti... Azt a pasit legszívesebben képen törölném. Na, de mindegy is, mint mondtam engem a hajó és nem a film éltet! És ez nagy szó, tekintve, hogy rólam van szó, aki él-hal a filmekért.

 Egyébként ezt még nem említettem, de Rachowi megkért, hogy segítsek be neki az újságja szerkesztésében. Az újság címe az, hogy Ösvény és ez egy negyedévente megjelenő vallásos lap, családoknak. Igazából én ajánlgattam magamat, a pozícióra és ő elfogadta. Szóval többek között én lektorálom a lapot. Meg írok majd néha cikket is. Amire most nagyon rámentem az, hogy majd interjúkat csinálhassak. Szeretném kipróbálni magamat ezen a téren is! És Rachowi belement, szóval király.

 Amúgy képzeljétek végül elmentem pénteken találkozni Mr.P-vel. Nem voltam túl jól, de lázam lementem, vettem be gyógyszert, úgyhogy elmentem. Sajnos végül egyedül kellett mennem, mert a két előre kiszemeltem lemondta, aki meg szóba jöhetett volna az meg suliban volt...
 Nagyon jó fej. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Nevettünk is. Volt egy kis zűr az elején, mert a kórházat ugyan sikerült megtalálnom, de a bejáratot és az osztályt már nehezen. Mikor bejutottam felhívtam, amiért később meg is dicsért, hogy becsüli, hogy így kézben tartom az ügyeimet és felmertem hívni. Amúgy először nem akartam...
 Beszélgettünk úgy mindenről, ami jött. Tetszett, hogy nem kellett sokat magyaráznom, mivel már ismertük egymást. Meg a szoba is nagyon aranyos, ahol vagyunk. Tipikus pszichiátriai szoba, de nekem tetszett. Mondjuk a kanapé nem tett túl jól a derekamnak, de ez eltörpült a pozitívumok mellett.
 Meg is beszéltünk egy újabb találkozót jövő péntekre. Azt mondta, hogy úgy szokta csinálni, hogy vagy 3 vagy 5 alkalommal van egy-egy beszélgetés. És akkor utána megbeszéljük, hogy mi volt, mit használt és, hogy mit kellene csinálni. Mert ez még nem terápia ez csak beszélgetés. A terápia rész ezek után jönne.
 Mr.P egy nagyon kedves, jó szívű, logikus, vidám ember, cuki tájszólással vagy nem tudom, hogy hívják ezt, de néha furcsán beszél, amitől nagypapa feelingje lesz az embernek. Ettől meg még barátságosabbnak hat, szóval szerintem nagyon szuper!!

Bocsi, hogy ez egy ilyen össze-vissza poszt lett, de ezeket mind megakartam említeni, és így, hajnali 3 fele, csak ennyire telt most!
Jó éjszakát Darlings! Szép hétvégét!

xx,
Lia

Hi Sweeties!

 Sikerült elkapnom az influenzát aputól, így a meglévő gondjaim mellé, mára még be is lázasodtam...
Konkrétan nem érzem semmimet, és szétrobban a fejem, bár ez nem újdonság.
Az alvászavarom is kiújult az elmúlt időszakban, ennek következtében pedig nyűgösebb vagyok néha a szokottnál.
 Ennek ellenére egy óra múlva kénytelen leszek átcaplatni az SZTK - ba, kardiológiára. Ha lemondanánk az új időpontra megint hónapokat kell várni. Ez egyszerűen varázslatos, nem?
 Holnap találkozok először Mr. P-vel (lehet később más lesz a neve, de ez jutott róla először eszembe). A találkozó csak akkor fog tudni létrejönni, ha addig lemegy a lázam és nem érzem magamat majd ennyire átmosott, elütött kaksi darabnak. És én szeretnék vele találkozni, szóval drukkoljatok!
 A hab a tortán, hogy kedvenc sorozataim új részei nem akarnak nyilvánosságra kerülni. Már kezdem unni magam. Tanulni nem nagyon tudok mivel a ceruzát is nagy nehézségembe kerül megfogni... Bár tegnap itt járt Zsoldemort, és vele elég sokat matekoztunk (több mint két órát). Próbált meggyőzni, hogy legyek Vegán... Érted! Én... Aki húst hússal eszik. Enyhén szólva pofán röhögtem. De egy az, hogy számított erre, mivel ismer. Kettő, nem adja fel. Mindegy, én kitartok az ostrom alatt. Úgyis elfelejti. Most talált valami új hölgyeményt, akit bosszanthat. Egészen Bécsig elmennek kettecskén, hogy nyugodtan bosszanthassák egymást  3 teljes napig... Hát nem romi?? (khmm... irónia.. khm)

xx,
Lia

  Ezt a kérdést, még annó, az első posztjaim egyikében megválaszoltam, de szívesen elmondom még egyszer. Először is, ugye ez a cím azt jelenti, hogy Én és az én életem. És, hogy miért ez? Azért mert nagyon szeretem a francia nyelvet, és megtetszett. Azóta viszont már jó pár másik, kicsit egyedibb név is beugrott, szóval a jövőben lehet lesznek változtatások majd...

  Na, ez egy nehéz kérés... Dilis, kíváncsi és éhes. ☺ 
Azt, hogy dilis vagy őrült vagyok, azt elég sokszor megkapom, és szeretem is ezt a címet. Totálisan egyetértek vele. Kíváncsi... Sok minden érdekel, és kíváncsi vagy mindenre, úgy az egész világgal, élettel kapcsolatban.
Az utolsót pedig, akik közelebbről ismernek értik. Mindig éhesek vagyok. De tényleg mindig. Igazi bélpoklos szörny vált belőlem... ☺ Még a szomjasat is odaírnám +1 gyanánt, ugyan ezen okok miatt. Annyit iszok, mint egy teve, de alig megyek mosdóba.

  A sorozatban Sherlock személyisége és a sorozat hangulata fogott meg leginkább. Az egész modern, mégis néha úgy érzem, mintha a Viktoriánus korbeli Angliában lennénk. Sherlock pedig valami fergeteges. Ahogy közli a szerinte magától értetődő tényeket, amiket abból szűr le, hogy milyen minőségű az illető ruhája, és, hogy hány szőrszál van a nadrágján, hát az valami fergeteges.
Meg, ahogy elvonul az "Elmepalotájába".... Ez az ember elképesztő.

 Kedvenc könyvet választani a legnehezebb feladat, a kedvenc film kiválasztása után.
De, amiket 48359267 millió újraolvasás után sem unok, azok a az Ez a férfi trilógia, A Soha határa, a Szakítópróba és a Dublin Street. Sajnálom, hogy egyet nem sikerült választanom, de ezt a 3-at se volt egyszerű kiválasztani.


Ennyi lett volna ez a kis Kérdések és Válaszok. Remélem elégedettek a kérdezők, a kapott válasszal.
További szép hetet mindenkinek!

xx,
Lia

Hi Sweeties! ☺

 Mindenek előtt szeretnék utólag is nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag, békés, boldog új évet kívánni mindenkinek!
 A téli szünetem elég jól telt. Az első három napban, szinte csak próbákra jártam és ajándékok után rohangáltam vagy volt, hogy díszletet festettem. Aztán csütörtökön volt a pásztorjáték, ami hatalmas sikert aratott. Nagyon tetszett mindenkinek, és idén először még hallani is lehetett.
 Otthon aztán vacsoráztunk a családdal és ajándékoztunk. (erről később bővebben lesz szó)
Aztán utána jött az éjféli mise előtt szokásos, gitáros karácsonyi áhitat, ami szintén nagy sikert aratott. Sajnos az éjfélin idén sem tudtam ott maradni. A kimerültség leterített...
 A következő nap pihenéssel, és punnyadással telt, majd előbb az érdi aztán a budapesti rokonainkkal karácsonyoztunk. Szombat este pedig Petráéknál voltam. Kicsit játszottunk, beszélgettünk meg énekeltünk. Utána Sean, Petra öccse, hazakísért egy közel egyórás kerülőúton. Sokat beszélgettünk, és ez azóta sem változott. Tegnap például rám írt, hogy mennyire fontos vagyok neki... Egyem meg.♥
 A téli szünet második hete főleg a szilveszteri buli szervezésével telt. Kingával elmentünk bevásárolni, berendeztük a szabaduló szobát és megszerveztünk mindent, hogy az egész olyan tökéletes lehessen, amennyire csak lehet. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy szép munka volt.
Nagy örömömre még Avery is el tudott jönni. ☺
 Péntek, szombat és vasárnap pihentem, szorongtam és szenvedtem... A szorongásomat nem ecsetelném, legyen elég annyi, hogy fel fogok keresni valakit, akit már rég felkellet volna. A szenvedésem tárgy pedig nem más volt, mint a derekam. Ugyanis a drágaság úgy döntött, hogy nem engedi, hogy fájdalom nélkül 5 percnél tovább csücsüljek egy helyben. Ebből pedig az következett, hogy a suli első napját ágyban töltöttem...

 Igazából, amiért most úgy döntöttem, hogy leülök blogolni az nem a fent ecsetelt téli szünetem lett volna. Arra gondoltam megállok és visszanézem az elmúlt egy évet. Hogy mi minden is történt és mit szeretnék elérni. Nem vagyok a fogadalmak híve, mivel egy hét utána elfelejtem, ha meg nem akkor vagy megszegem, vagy rájövök, hogy ez baromság. Egy szó, mint száz, sose teljesítem őket. Tehát aki azt várja, hogy most fűt fát megfogadok az csalódni fog. De úgy érzem, az ilyen típusú "visszatekintések" akár hasznosak is lehetnek... Szóval lássuk a medvét.

 Amikor 2015-re gondolok az első dolog, ami eszembe jut, az a tavalyi év első néhány perce. Mikor ott álltunk a plébánia udvarán, pezsgővel a kezünkben és azt néztük, ahogy Eric próbálja kilőni a tűzijátékot és mindenki boldog új évet kívánt a másiknak, én csak álltam ott és sírtam. Rettegtem attól az évtől. Hogy miért? Mert az én életemre különösen igaz, hogy "néha árnyéknak is jönnie kell, különben nem tudnánk örülni a napfénynek."  Az előző évem nagyon jó volt, és tudtam, hogy ez nem marad így sokáig és valami történni fog. És féltem. Féltem az ismeretlentől. Féltem, hogy mit veszíthetek. Összességében 2015 jobb év lett, mint amit akkor, abban a percben vártam, mert sok mindenkihez közel vagy közelebb kerültem, sok új embert megismertem, sok helyen jártam és sok mindent megtanultam, de nehézségekből is bőven kijutott.
 A első mérföldkő a szóbeli felvételik ideje volt. Bár még előtte az írásbeli megírása után volt egy nehéz időszakom, amikor is biztos voltam benne, hogy a szüleim utálnak, ezen még is hamar túllettem. Utána kezdett tudatosulni bennem, hogy valami új fog kezdődni. Minden áron egy helyre akartunk menni Kingával, és én igyekeztem is mindent beleadni, de sajnos nem sikerült. Bár erről nem a szóbeli eredménye tehetett...
Azon a hűvös tavaszi reggelen, amikor már nem is tudom miért, de még suli előtt leültem netezni, és Kinga elküldött egy linket, eltört bennem valami. Mikor megláttam a nevemet a Felvételt Nyertek névsorában és az övét a 10. átnézés után se találtam, csak egyetlen dolog járt az eszemben... Mi lesz velem nélküle? A suliba vezető utat, és a becsöngőig hátralévő 15 percet végig sírtam a lány mosdóban. Aztán bejött Kinga és megnyugtatott. És aztán ez így ment minden egyes héten. Egészen szeptemberig.
 Persze addig rengeteg idő eltelt és sok jó dolog történt. Sok program, korizások, kirándulások, mozizás, bérmálkozás, ballagás, ministráns tábor és még sok spontán, és előre meghirdetett program. Sok beszélgetés és szomorkodás.
 Aztán jött a szeptember és rájöttem, ha nem kezdek magammal valamit, 4 évig egyedül, egy fülhallgató és egy könyv társaságában, fogom tölteni a suliban töltött napjaimat. Ettől a gondolattól pedig irtóztam. Így bedobtam magam és szereztem barátokat.
 Az pedig, hogy 4 hónap ismeretség után, ha nem vagyok suliban minimum 3-an biztos megkeresnek, hogy hol a halálomban vagyok, és miért nem tudnak megölelni, sokat javított az "engem senki nem szeret" világnézetemen. Nem mondom, hogy eltűnt, de jóval kisebb mértékben rágódok ezen...
 Ministráns tábor után is volt egy kisebb hullámvölgy az életemben, de ezen Petra, Bogi, Sean és Kinga segített. Bár utóbbi mindig mindenen segített...♥  Ennek ellenére az idei nyaram a felejthetetlen kategóriába tartozik. Seanel ekkor kerültünk olyan közel egymáshoz, hogy mára már ő az én Bátyuskám! Talán az volt az év legszebb időszaka. Olyan júniustól október végéig és a december vége az az időszak, amire rá tudnám húzni azt, hogy legjobb.
  Szeptember és december között elég egyhangúan teltek a napok. Főleg boldog voltam. Itt egyedül a tanulással kapcsolatban akadtak nehézségeim. Bár ez elég sok szorongást okoz nekem. És Kingával a barátságunk továbbra is olyan szilárd, mint eddig, vagy talán még szilárdabb. Ez pedig nagy megkönnyebbülés és megnyugvás a számomra!
  Viszont bármilyen nehéz év is volt, a lezárása ígéretesnek tűnt. És, ha igaz a mondás, miszerint az éved olyan lesz, mint amilyen az éjfél pillanata, akkor egy békés és áldott év elé nézek... Mert, ahogy 2015. december 31-én, éjfélkor ott álltunk az oltár előtt, és vártuk a szentségi áldást, hálát adtam mindenért. Minden nehézségért, akadályért, ajándékért, könnycseppért, barátért, kedves szóért, nevetésért, vidám és szomorú pillanatért, programért. Mert ezek nélkül nem az lennék, aki vagyok.

 Tudom, ez egy elég nagy vonalakban történt visszatekintés, de nem tudtam volna mindent leírni, ami történt, és a lényeg benne van.
Hogy mit várok ettől az évtől? Őszintén szólva nem tudom... Azt, hogy összeszedem magam, és helyrerakom, ami nincs a helyén. Tudom, hogy nem vagyok egyedül és van aki segítsen ebben. Én is segíteni szeretnék ugyanebben másoknak.
 Nyilván vannak kissé földhözragadtabb céljaim, de azok java része szerepel a 101-1001 kihívásban, másik részén pedig még nem gondolkoztam el. Rájöttem, hogy úgyis minden úgy történik, ahogy történnie kell. Nem vagyok szentimentális, de minden okkal történik. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy kihozzuk a lehető legjobbat a dolgokból, és elfogadjuk azt. A miértek keresésének nincs túl sok értelme. Ennek ellenére néha én is elgondolkozok rajta és nem mindig tudom ezt észben tartani, de tudom, hogy sosem fogom megérteni. Bíznunk kell abban, hogy Isten fogja a kezünket, és a elkanyarodunk a rossz irányba, vagy zsákutcába jutunk, Ő ott van és visszavezet minket a megfelelő irányba.

xx,
Lia