Hi Sweeties!☺

 10 óra múlva a kereszt szüleimnél kellene lennem, a családi ebéden. De nem leszek. Beteg vagyok még mindig, úgyhogy ezt idén is kihagyom. És, ahogy a telefonban hallottam nem is nagyon fogják bánni, hogy nem fertőzök össze mindenkit.

 Ma, illetve még egy részét tegnap, megnéztem a Titanicot. Igen, lehet fújolni, meglehet érte kövezni, de én hatalmas rajongó vagyok! Minden érdekel vele kapcsolatba, de tényleg minden!
Nem is igazán a filmnek, hanem a történetnek és a hajónak. Életem legnagyobb ajándéka lenne, ha egyszer feljuthatnék, ha csak szétnézni is, a most épülő Titanic II.-re! De azt is elfogadnám, ha elmehetnék egy vízalatti túrára a roncshoz. Egyébként állítólag idén lesz kész a hajó. Kinézetileg teljes mása lesz elődjének, viszont jóval korszerűbb lesz. Állítólag WiFi nem lesz majd a fedélzeten, hogy az utasok egymással foglalkozzanak, ugyanazt a menüt fogják fogyasztani, és korhű ruhák viselésére is lesz lehetőség. Na meg, persze jóval több mentőcsónak lesz!
 Ez az egyetlen film amin mindig sírok. De nem Jack és Rose kapcsolatának szomorú kimenetele miatt (nem akarok spoilerezni, de szerintem nincs élő ember, aki elmúlt már 12, és még ne látta volna...), hanem mert mindig megdöbbent az emberi önzés és hanyagság, illetve az a kapzsiság és elbizakodottság, ami szintén sok "embert" jellemez...
 Tudom, hogy a hajó nem egyetlen ember hibájáról jutott oda ahova, és nem is egyetlen ok miatt. Ott volt a mentőcsónakok hiánya, az, hogy jóval gyorsabban mentek a kelleténél, hogy az őrszemnek nem volt távcsöve, hogy a rádiót kezelők se voltak a toppon, hogy az időjárási viszonyokat, a figyelmeztetések figyelmen kívül hagyását
és a természeti okokat már ne is említsem.
  Sajnálom, hogy itt ömlengek egy filmről, de ez a hajó különösen kedves a szívemnek. Apu egyik barátja is nagy rajongó és egy időben mindig küldött cikkeket, érdekes fejleményeket, kutatási eredményeket. Mindennek utánanéztünk és abban reménykedtünk, hogy hirtelen meggazdagszunk és veszünk jegyet az utódjára.☺ Együtt ömlengtünk. De aztán ez abba maradt, szóval most nektek ömlengek... :P
 A lényeg, hogyha van felesleges 3 millió forintotok vagy egy jegyetek a hajóra akkor tudjátok hol találtok!;)
 Ami a filmet illeti, nem egy rossz alkotás, sőt. Egészen korhű és technikailag is  nagyon jól megoldották. Az egyik problémám vele, hogy Rose kinéz 20-22 évesnek, DiCaprio meg 12-nek ha kinéz... Őszintén szólva nekem jobban tetszene a szerelmi szál nélkül, de tudom... Valamivel ki kellett tölteni azt a 3 órát. Mert oké, hogy kicsit több mint másfél órát süllyed a hajó, de mi történik előtte. De ezt a sok nyáladzást, komolyan mondom, kikérem magamnak...:D Ami meg Rose valódi vőlegényét illeti... Azt a pasit legszívesebben képen törölném. Na, de mindegy is, mint mondtam engem a hajó és nem a film éltet! És ez nagy szó, tekintve, hogy rólam van szó, aki él-hal a filmekért.

 Egyébként ezt még nem említettem, de Rachowi megkért, hogy segítsek be neki az újságja szerkesztésében. Az újság címe az, hogy Ösvény és ez egy negyedévente megjelenő vallásos lap, családoknak. Igazából én ajánlgattam magamat, a pozícióra és ő elfogadta. Szóval többek között én lektorálom a lapot. Meg írok majd néha cikket is. Amire most nagyon rámentem az, hogy majd interjúkat csinálhassak. Szeretném kipróbálni magamat ezen a téren is! És Rachowi belement, szóval király.

 Amúgy képzeljétek végül elmentem pénteken találkozni Mr.P-vel. Nem voltam túl jól, de lázam lementem, vettem be gyógyszert, úgyhogy elmentem. Sajnos végül egyedül kellett mennem, mert a két előre kiszemeltem lemondta, aki meg szóba jöhetett volna az meg suliban volt...
 Nagyon jó fej. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Nevettünk is. Volt egy kis zűr az elején, mert a kórházat ugyan sikerült megtalálnom, de a bejáratot és az osztályt már nehezen. Mikor bejutottam felhívtam, amiért később meg is dicsért, hogy becsüli, hogy így kézben tartom az ügyeimet és felmertem hívni. Amúgy először nem akartam...
 Beszélgettünk úgy mindenről, ami jött. Tetszett, hogy nem kellett sokat magyaráznom, mivel már ismertük egymást. Meg a szoba is nagyon aranyos, ahol vagyunk. Tipikus pszichiátriai szoba, de nekem tetszett. Mondjuk a kanapé nem tett túl jól a derekamnak, de ez eltörpült a pozitívumok mellett.
 Meg is beszéltünk egy újabb találkozót jövő péntekre. Azt mondta, hogy úgy szokta csinálni, hogy vagy 3 vagy 5 alkalommal van egy-egy beszélgetés. És akkor utána megbeszéljük, hogy mi volt, mit használt és, hogy mit kellene csinálni. Mert ez még nem terápia ez csak beszélgetés. A terápia rész ezek után jönne.
 Mr.P egy nagyon kedves, jó szívű, logikus, vidám ember, cuki tájszólással vagy nem tudom, hogy hívják ezt, de néha furcsán beszél, amitől nagypapa feelingje lesz az embernek. Ettől meg még barátságosabbnak hat, szóval szerintem nagyon szuper!!

Bocsi, hogy ez egy ilyen össze-vissza poszt lett, de ezeket mind megakartam említeni, és így, hajnali 3 fele, csak ennyire telt most!
Jó éjszakát Darlings! Szép hétvégét!

xx,
Lia