Sziasztok!:)

  Egy hete befejeződött a Plébániai Napközis Tábor, amiben idén is részt vettem. Idén is nagyon emlékezetes volt. Rengeteg nevetésben, játékban, kézműveskedésben, sportban és süteményben volt részünk! A gyerekektől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, aminek én nagyon örülök. Szerintem jövőre is mindenképpen számíthatnak a részvételemre!!:)  De nézzük, hogy is zajlott ez a hét idén.

#Day1

A hétfő, mint eddig mindig, most is ismerkedéssel telt, és házon belül maradtunk. Mindennap 9-re jöttek a gyerkőcök, utána énekeltünk és imádkoztunk, majd következett egy kis mozgás, tánc. Hétfőn ezt a csoportok felosztása és ismerkedés a csoporton belül. Aztán a csoportok is ismerkedtek egymással, majd átvonultunk a templomba egy gyors misére. Mise után játék és ebéd következett, aztán kis pihenő, majd játék, játék és mégtöbb játék. A kölkökért általában 5, fél 6 fele jöttek a szülők. Utána, mi vigyázók, gyorsan rendet raktunk és mehettünk is.

  Én hazarohantam, átöltöztem és zúztam futni a KAC-ra, ahol nem mellesleg sikerült belebotlanunk Voldiba és a vidéki haverjába, aki nála nyaralt egy hetet, Tepsibe. Vasárnap is kint voltak, de akkor nem igazán kommunikáltunk. Ellenben hétfőben csapattunk egy focit négyesben, Kingával. Igen… khmm… a lábam már nem olyan lila…:D

#Day2

A következő reggel nem indult olyan verőfényesen, mint az előző. Egész nap esős, szeles időnk volt, de ez nem rontotta el a jókedvet és a lelkesedés is megmaradt. Itt még az éltetett, hogy pénteken Balcsi…

Gyors éneklés, ima és tánc, majd atya bele is kezdett a nap szentjének történetének elmesélésébe, aki nem más volt, mint Szent Flórián. Ezután mindenki a kis csoportjával elvonult és beszélgetett. Én, Kinga és Anna a kicsikkel voltunk. Egy történet interaktív elmesélésével kezdtünk, ami egy önfeláldozó elefántról, Kimbáról, és a csordája megmentéséről szól. Ezután minden gyerkőc tollat és ceruzát ragadott és lerajzolta Kimbát. Gyönyörű alkotások születtek, amiket kis is állítottunk!;)0

Ebéd után összeszedtük a holminkat, majd elindultunk a Kispesti tűzoltóság felé. Még sosem jártam ott, így én is nagyon kíváncsi voltam. Belülről sokkal nagyobb, mint, amilyennek kintről tűnik. Még saját konditerme is van… Szóval bent kaptunk egy részletes idegenvezetést, beülhettünk az egyik kocsiba, és a sisakokat is felvehettük. Izgalmas mesterség a tázoltóskodás, ehhez kétség sem fér!

A plébániára visszaérve volt még némi játék, meg sütizés, de lassan elszivárogtak a gyerekek. Én elmentem Annával leadni Adamnek a táboros jelentkezési lapot, amit az óta már nem tartok olyan jó ötletnek, utána meg hazakísértem. De neem, Liának itt még nem volt elég, mert rájött a kilométer hiány, úgyhogy elsétált a KAC-ig, megkerülte, és úgy ment haza. A Templom-téren, már úgy éreztem összeesem, de sebaj. Túléltem!

#Day3

Szerdán már valamivel jobb idő volt, de továbbra sem az igazi. A reggel ugyanúgy zajlott, ahogy eddig. Ezen a napon Szent Józsefről volt szó, aki tudott levitálni, ha nagyon elmélyült. Ebből pedig az következik, hogy ezen a napon a reptérre látogattunk el.

Bemászhattunk egy csomagszállító repülőbe, sőt még a pilóta fülkébe is beengedtek minket. Néztünk felszálló gépeket, és hallottunk pár megdöbbentő adatot is, a repülőkkel kapcsolatban.

Délután pedig Kingával elrobogtunk egy volt tanárunkhoz, mert neki vannak Imrés egyenruhái és, ha jók, akkor Kingának nem kell újat vennie. Maga az út is vicces volt, de az ottlétünkre se lehet rosszat mondani. Állati helyes fia van a hölgynek.  Ennek a kalandnak köszönhetően ezen a napon nem futottam, viszont Voldiék meg összehaverkodtak Adamékkal, akik ilyenkor fociznak a KAC-on. Kicsi a világ…:DDd

#Day4

A csütörtök picit másképp zajlott, mert reggel nem a plébániára, hanem az Angélába mentem anyuval, beiratkozni. De 12 óra körül találkoztam Kingával a Jászain, és húsz perc múlva már a csoportunk élén meneteltünk a BKV hajó megállóját keresve.  A Haller utcáig mentünk vele, ahol megejtettük a szokásos kincskeresésalabirintusban játékunkat, és persze ettünk. Meg pisiltünk a MÜPÁ-ban.

Én itt már ki voltam, mert megtudtam, hogy sztornózták a Balatont, és helyette Az Abonyi Magán Állatkertbe megyünk, ami elköltözött Lajosmizsére… Phfff… Hát köszi!:/

#Day5

A napot a Lidl-ben kezdtem, mert reménykedtem benne, hogy ott majd találok valami ehető salátát, de nem így történt.  A reggel nagyjából úgy zajlott mint eddig: ima, ének, tánc és mozgás. Utána mindenki felszedett minden cuccot, és zúztunk a buszunkhoz, ami cirka 1 óra alatt elröpített miket Lajosmizsére.

Az állatkert jó volt, bár mondjuk én már láttam, de a tigriseknek és oroszlánoknak köszönhetően megunhatatlan a dolog.  És még a Balatonért is ki lettem engesztelve, ugyanis fogtam a kezemben, egy igazi, élő kis fehér tigrist. Jó ez se az első alkalom, de azok nem fehérek voltak. Annyira édes volt, hogy azt hittem ellopom. Komolyan már azt egyeztettük Tamarával, hogy hogyan kéne elterelni a pasi figyelmét, és, hogy melyikünk táskájába fér bele Shakira.

Rengeteg sütit kaptunk ma is, és nagyon jól éreztük magukat. Talán a hab a tortán az volt mikor kétszer egymás után beszorultam egy csúszdába…:DDDd És erről fénykép is van, sajnos….:D

Este megvolt a szokásos előadás, bográcsozás, képnézegetés, tánc és számháború. Mindenki jól elvolt, aztán mikor leléptek a szülők átöltöztünk pizsibe és felmentünk a lurkókhoz. Én picit olvastam, facebookoztam és félszemmel a filmet néztem, amit Lilláék raktak be a srácoknak.

Összességében jó kis hét volt, mindenki jól érezte magát, nem történt komolyabb baleset és nem volt nagy sírás. Bár a szombat reggeli takarítást elcseréltem volna egy frissítő zuhanyra, de ne legyünk telhetetlenek…:D  

XoXo,

Lia ♥

Kistigris *.*