Nem, ez még mindig nem a szünetről szóló post, ez csak a mai nap tanulsága lenne. Szóval ennek a bejegyzésnek a 'Jég avagy a Való élet' címet adnám. Hogy miért? Rögvest kiderül.
Tehát, a mai napra volt meghirdetve egy program a ministránsokkal, amiből végül korizás lett.  Nagyon jól éreztem magamat, bár ráestem a fenekemre, lezúztam a térdemet és nem érzem a hüvelyk ujjamat, de szuper volt! Nem voltunk sokan csak a Papszi, Tamara, Adam, Gabe, Joe, Leila és persze jómagam. Na, de, hogy mi a nagy tanulság? Lehet nem értesz majd vele egyet, de én minden alkalommal így érzek, amikor jégre lépek, és egyre jobban hiszem, hogy van alapja.
 Szokták mondani, hogy az élet olyan mint egy társasjáték, vagy egy doboz bonbon. Ezek jó hasonlatok, de szerintem kicsit nagyzolósak, elcsépeltek.
 Az élet szerintem olyan, mint, mikor az ember korcsolyázik. Néha hibázik, elesik, de nem szabad megállni és feladni, hanem fel kell állni. Egészen jól bele lehet lendülni, ha sokat gyakorolsz, és nem adod fel. Elestél? Fáj? Állj fel, porold le magad és emelt fővel folytasd az utadat! Lehet, hogy nehéz, de nem szabad feladni, vagy megfutamodni soha, mert akkor sose érezheted, hogy milyen a siker. Nyugodtan nevess magadon, ahelyett, hogy belefulladsz az önsajnálatba!:) (ezt nekem is sokáig tart(ott) megtanulni:/)
És, mikor már túl göröngyös az út, hogy folytasd, nyugodt szívvel kérj meg valakit, hogy segítsen eltakarítani az eléd hullott akadályokat. Hidd el, ha szeret téged segíteni fog.
 Erről még sokat lehetne, beszélni, de, aki érti mire gondolok, az tudja a többit is. Remélem jól érzitek magatokat a szünetben. Én holnap megyek a Balatonra....:P Aztán szilveszterezünk a plébánián.:D NA, kíváncsi vagyok ebből mi fog kisülni...
 Érezzétek jól magatokat, és gondoljátok át ezt a dolgot, megéri!
XoXo,
Lia