Sziasztok!☺

A szombatból végül is egészen jól alakult.
Miky eljött velem végül. KÖKI-n taliztunk és együtt elmentünk a Néprajzi-múzeum elé, ahova 20 perccel előbb érkeztünk így volt időnk beszélgetni. Nagyon jól esett. Igazából mindenféle hülyeségről volt szó, néha egy két komolyabb dologról is, de nagyon felszabadító érzés volt.☺
  Miután a többiek is befutottak, és regisztráltunk, meg meghallgattuk a megnyitót volt egy szabad óránk. Mi ezt fagyizással, sétálgatással és még több beszélgetéssel ütöttük el. Például végre láthattam a cipőket, amiket a Holokauszt emlékére állítottak.
  Ezután gyors átöltözés és hajfonás, majd beéneklés, és már sorra is kerültünk. Egész jól szerepeltünk. Mindenki mosolygott, a dalok közti váltás is ment. Egy pici bakit vétettek ketten, de azt nem lehetett hallani.
  Szigorú utasítást kaptunk, arra, hogy a verseny után ne merjünk rögtön átöltözni mert kimegyünk a Kossuth-térre fotózkodni. Ezek után pedig sajnos el kellett búcsúznunk Mikyvel egymástól, mert ment haza tanulni...:(
  Jelentősen lecsökkent lelkesedéssel mentem átöltözni, aztán elindultam egyedül a Honvéd-térre, ebédelni, meg olvasni. Alig volt pár oldal a Hullócsillagból, amit aznap ki is olvastam.☺ Ott találkoztunk anyuékkal, és ettünk fagyit velük is, majd megmutattuk anyunak a cipőket, mert még ő se látta. Viszont ott leragadtunk, mert jöttek a biciklisek, és próbáltuk kiszúrni a tömegben Kingát és az apukáját, akik szintén részt vettek a felvonuláson. Nem találtuk meg, viszont az eredményhirdetés pedig hamarabb elkezdődött, így sajnos mikor mondták a csapatunkat mi nem lehettünk jelen, de ettől függetlenül örültünk a minősítésnek!☺ Ezüstök lettünk.♥
  Ezek után már csak haza kellett jutnunk. A 20 perces út, kocsival, több mint egy órásra sikeredett a sok útlezárás, építkezés, dugó miatt, így mindenki tiszta ideges volt már a nap végére.
Én még ellógtam hittanra, ahol találkozhattam egy kispappal, Zoltánnal, de nagyon semmi érdekes nem volt. A végére még Kinga is befutott, de én addigra már hulla fáradt voltam.
  Eddig a hét is elég unalmas és eseménytelen. Egyedül annyi történt, hogy csütörtökön este megyünk le a Velencei-tóhoz Kingával és a szüleivel, és ott leszünk vasárnapig. Már nagyon várjuk. Remélem végre tudok majd aludni picit...☺

Szép hetet!
XoXo,
Lia♥

Az Ezüst minősítés jutalma. Meg persze egy oklevél...